Kísérletek
- Injekciós tű segítségével juttassunk egy kevés étert (például fél köbcentimétert) ismert térfogatú, lezárt, nagyméretű lombikba. A lombikhoz csatlakozó vízmanométerrel határozzuk meg, hogy a bejuttatott éter mekkora nyomásnövekedést okozott a lombikban. A folyadékalakban bejuttatott éter a lombikban gyorsan elpárolog, de közben lehűl. Ezért a nyomásmérésnél meg kell várnunk, hogy a rendszer ismét felvegye a szobahőmérsékletet. Az éter mennyiségéből (mólszámából), a hőmérsékletből, a lombik térfogatából és a mért nyomásnövekedésből tudjuk meghatározni a gázállandó értékét.
- Helyezzük az igen gyengén felfújt léggömböt a légszivattyú búrája alá, majd kapcsoljuk be a szivattyút. Megfigyelhetjük, hogy a léggömb igen nagyra növekszik a búra alatt. Ha a levegőt ismét beengedjük a búra alá, akkor a léggömb mérete újra lecsökken az eredeti nagyságára.
- Mérjük meg, hány mól gáz van a szóda és a habszifon patronban! (A patronból a gázt csak a szifon segítségével szabad kiengedni!)
|