Jelenség leírása
Egy ,,szögre akasztott'' karika többféle lengést végezhet. Válasszunk ki ezek közül két jellegzeteset: azt, amikor a karika a saját síkjában leng, és azt, amikor erre merõlegesen. Mérjük meg a kétféle lengésidõt, és számítsuk ki ebbõl a két lengésidõ arányát! Becsüljük meg a kapott eredmény hibáját!
Összeállítás
A mérés elvégzése során két technikai nehézség adódott: - Olyan karika kiválasztása, amelynek lengései nem csillapodtak nagyon gyorsan. - Hogyan lehet megakadályozni a karika megcsúszását a ,,szögön''?
Eszközök
hosszú vonalzó vagy mérőszalag., karika, stopper
Magyarázat
A mérést végzõk sokféle karikát választottak: ,,hulla-hopp'' karikát, biciklikereket, saját készítésû drótkarikát, tornászgyûrût stb. A megcsúszás elkerülése érdekében csak igen kicsit térítették ki a karikákat (ez egyébként is feltétele a harmonikus lengéseknek), vagy valamilyen ,,trükkös'' megoldáshoz folyamodtak.
Vigh Máté (Pécs, PTE Babits M. Gyak. Gimn., 10. o.t.) például az 1. ábrán és a 2. ábrán látható felfüggesztéseket alkalmazta. Az egyik esetben a karikához - annak síkjára merõlegesen - mereven hozzáerõsített egy rövid hurkapálcát, úgy, hogy az a karikához képest se forogni, se mozogni ne tudjon. A hurkapálca végeihez szívószálból készített csapágyat szerelt, és azokat mereven rögzítette az alátámasztáshoz. (A súrlódást olajozással csökkentette.) A karika így csak a saját síkjában tudott lengeni, nem csúszhatott meg, és az elhanyagolható tehetetlenségi nyomatékú hurkapálca nem változtatta meg a lengésidejét. A másik esetben (amikor a saját síkjára merõleges lengéseket akarta mérni) kettõs, csuklós felfüggesztéssel helyettesítette a ,,szöget''. Vigyázott arra, hogy a (szaggatott vonallal jelölt) forgástengely éppen az eredeti összeállításnak megfelelõ magasságba kerüljön.
1. ábra
2. ábra
Mózer Tamás (Hévíz, Bibó István Gimn., 10. o.t.) a karika lengéseit egy fényforrás segítségével vízszintes síkra vetítette, így könnyen észrevette, ha a karika különbözõ lengési ,,módusai'' keveredtek. A mérõk nagy többsége azt az eredményt kapta, hogy a saját síkjában mozgó karika T1 lengésideje nagyobb, mint a karika síkjára merõleges irányú lengések T2 periódusideje. Mózer Tamás 5 különbözõ (fa, mûanyag, kétféle fém és egy keménygumi) karikára végezte el a mérést. Az indítás után 10-10 lengésidõt mért, és a lengésidõk T2/T1 arányára rendre 0,866, 0,865, 0,847, 0,80 és 0,863 értékeket kapott. Ezek szórásából, valamint az egyes idõmérések leolvasási hibáiból, továbbá a karikák deformációiból adódó szisztematikus hibákból az egész mérés pontosságát 2-3 százalékosra becsülte.
Többen összevetették a mérési eredményeket az elméletileg megjósolható értékkel. Ez utóbbi egy ,,végtelen vékony'' (vagyis elhanyagolható vastagságú), homogén tömegeloszlású karikára vonatkozik, ha a maximális kitérítés szögével nullához tartunk. Ezek a feltételek egy ténylegesen elvégezhetõ mérésnél nyilván nem állnak fenn, hanem csak közelítõleg teljesülhetnek. Emiatt nem baj, ha a mérések eredménye eltér attól, aminek ,,ki kellett volna jönnie''. Jelen esetben a mért adatok és az elméleti várakozás összhangja (a becsült mérési hibák figyelembe vételével) jónak mondható.