Jelenség leírása
Mérjük meg a fa hõtágulási együtthatóját szálirányban és a szálra merõleges irányban!
Eszközök
falécek, hőmérő
Magyarázat
Kóspál Ágnes (Fazekas M. Fõv. Gyak. Gimn. 12. o.t.) a precíziós mérési módszert választotta. Vaslapra két deszkadarabot csavarozott, egy nagyobbat az egyik szélénél rögzítve és egy kisebbet. A deszkák szabad végébe egy-egy zsilettpengét rögzített, és a pengéket úgy állította be, hogy közöttük egy nagyon vékony rés maradjon csupán. Ennek a résnek a méretét, a méretének megváltozását mérte fényinterferencia módszerével. A résre ismert hullámhosszúságú lézerfényt bocsátott, és mérte az elhajlási rendek helyeit, melyekbõl a rés távolságára tudott következtetni. A mérést megismételte különbözõ hõmérsékletû szobában, kályha tetejére helyezve az eszközt, továbbá szabadban is. Az alaplap (vaslemez) hõtágulását táblázatbeli adatok felhasználásával kiszámította és a mérési adatokból levonta. Sok mérés kiértékelése után azt találta, hogy szálirányra merõlegesen a fa hõtágulási együtthatója (4413).10-6 K-1, szálirányban pedig (-64).10-6 K-1. Szálirányban tehát a fa ,,hõtágulása'' negatív, a felmelegített fa összehúzódik! Szálirányra merõlegesen a fa hõtágulása viszonylag nagy, a vasénak kb. 4-szerese.
Tamás Levente (Marosvásárhely, Bolyai Farkas Líceum 11. évf.) vízszintes helyzetû, két oldalán függõleges rudakkal alátámasztott zsebtükörre lézerfényt ejtett, s a visszavert sugarat a falon észlelte. Amikor az egyik alátámasztó farudat felmelegítette, a tükör kicsit megbillent. (A melegítést vízfürdõvel oldotta meg, a fa átnedvesedését csomagolással és zsírozással próbálta megakadályozni.) Fénymutató segítségével mérte a tükör elfordulásának szögét, abból és a többi hosszúságadatból pedig ki tudta számítani a fa hõtágulási együtthatóját.
Hegedûs Ákos (Pécs, Ciszterci Nagy Lajos Gimn., 11. o.t.) bútorlapból kifûrészelt egy-egy 10 x30 cm-es darabot, az egyiket a hosszabb oldallal párhuzamos száliránnyal, a másikat arra merõlegesen futó szálakkal. A falapra íjszerûen enyhén meghajlított fényszalagot csavarozott, és különbözõ hõmérsékleteken mikrométer órával mérte a fémszalag kidudorodását. A hõmérsékletet gáztûzhely sütõjében 20 oC és 200 oC között (tehát nagy tartományban) változtatta, a hosszváltozást (melyet a szinuszgörbe amplitúdójából és a görbe ívhosszának számított értékébõl határozott meg) a mikrométerrel igen pontosan tudta mérni. Mérési adatai szerint a fa szálirányú hõtágulási együtthatója (4,90,3).10-6 K-1, a szálirányra merõlegesen pedig kb. 1 nagyságrenddel nagyobb: (4,870,09).10-6 K-1.
Hasonló módon (sütõ és mikrométer segítségével) mérte egy fahasáb méretváltozását Lengyel Tímea (Kaposvár, Munkácsy M. Gimn. 12. o.t.) is. Õ mindkét irányú hõtágulást negatívnak találta, s ezt a megfigyelést a fa víztartalmának csökkenésével hozta kapcsolatba.
Horváth György (Fazekas M. Fõv. Gyak. Gimn. 10. o.t.) fenyõdeszkából kivágott léceket sütõben egyenletesen átmelegített, majd egy 15 oC-os pincében a lassan kihûlõ léc árnyékának megfigyelésével mérte a hosszváltozást. A hõmérsékletet egy (a fába elõzõleg belefúrt lyukba helyezett) hõmérõvel folyamatosan ellenõrizni tudta.