Határozzuk meg, hogy egy színházi látcsõbe nézve milyen irányban lévõ tárgyakról láthatunk képeket és mekkora a nagyítás! Függ-e a nagyítás a tárgy távolságától?
Hegedûs Ákos (Pécs, Ciszterci Nagy Lajos Gimn., 10. o.t.) egy deszkára zsírkrétával 5 cm-enként jeleket tett, majd megfigyelte, hogy különbözõ távolságokban elhelyezve a deszkát annak mekkora darabja ,,fér bele'' a látcsõ látómezejébe. A deszka távolságát mérõszalaggal mérte, majd kiszámította a látószöget. A távolságmérések hibájának nagyságrendjébõl becslést adott a kiszámított látószög mérési hibájára is. A nagyítást úgy mérte meg, hogy elkészítette a távcsõ mérethû vázát kartonpapírból, majd megismételte az elõzõ látószögmérést a lencse nélküli ,,távcsõvel''. A két látószög aránya megadja a szinházi távcsõ szögnagyítását. Azt tapasztalta, hogy a
t tárgytávolság növelésével az
N szögnagyítás kis mértékben csökken: 2-6 m-nél
N2,5, míg 10-18 m-es tárgytávolságoknál
N2,0. Ugyanilyen jellegû távolságfüggést figyelt meg
Ivády Balázs (Kazincbarcika, Ságvári E. Gimn., 11. o.t.) is, és ezt a látcsõ élességbeállítási lehetõségének tulajdonította. Mások azt tapasztalták, hogy a szögnagyítás a mérési hibahatáron belül
nem függ a tárgy távolságától.
Péterfalvi Csaba (Szekszárd, Garay J. Gimn., 11. o.t.) egy diavetítõ segítségével ,,pontszerû fényforrást'' hozott létre. Egy üveges diakeretbe olyan alumíniumfóliát helyezett, melyen elõzõleg egy tûvel kicsiny lyukat szúrt. Ezen a lyukon áthatoló fénysugarat (keskeny sugárnyalábot) keresztülbocsátotta a távcsövön, és mérte annak szögeltérülését egy fekete ernyõ segítségével. Azt tapasztalta, hogy a szögnagyítás a távcsõ tengelyéhez viszonyított szög függvényében 6o körül gyenge minimumot mutatott, és ebbõl a távcsõ leképezési hibáira következtetett.