Média
Jelenség leírása
Üljünk a forgózsámolyra, vegyünk a kezünkbe két 5 kilós súlyt, lábunkat emeljük fel, és behúzott kézzel hozzuk forgásba magunkat. Forgás közben karunkat tárjuk szét, majd ismét húzzuk össze. Karunkat széttárva forgásunk lelassul, visszahúzva újra felgyorsul.
Összeállítás
Üljünk a forgózsámolyra, vegyünk a kezünkbe két 5 kilós súlyt, lábunkat emeljük fel, és behúzott kézzel hozzuk forgásba magunkat. Forgás közben karunkat tárjuk szét, majd ismét húzzuk össze.
Eszközök
Forgózsámoly, súlyok (5 kilogrammosak).
Magyarázat
122. Forgózsámoly súlyokkal
Üljünk egy forgózsámolyra, és vegyünk a kezünkbe két 5 kg-os súlyt. Forgassuk meg magunkat úgy, hogy közben a súlyokat tartsuk közel magunkhoz. Ezután emeljük fel a lábunkat, és így kezdjünk el szabadon forogni. Ha kezünket a súlyokkal együtt kitárjuk, akkor forgásunk lelassul, illetve ha a súlyokat ismét magunkhoz húzzuk, akkor a forgásunk újra felgyorsul. Lelassulásunkat, felgyorsulásunkat többször is megismételhetjük.
A kísérlet magyarázata a perdület megmaradásán alapszik. A perdület a jól ismert lendület (impulzus) nevû fizikai mennyiség forgómozgásbeli megfelelõje. Ha a perdületet forgástengelyre vonatkoztatjuk, akkor a perdület (idegen szóval impulzusnyomaték vagy impulzusmomentum) definíciója: , ahol a perdület jele N, továbbá a tehetetlenségi nyomaték, pedig a forgás szögsebessége. A lendület a tömeg és a sebesség szorzata (I=mv), tehát az analógia úgy mûködik, hogy a tömegnek a tehetetlenségi nyomaték, a sebességnek pedig a szögsebesség felel meg.
A tömeg a tehetetlenség mértéke, a tehetetlenségi nyomaték pedig a forgási tehetetlenség mértéke. Megmutatható, hogy a tehetetlenségi nyomaték nemcsak a test tömegétõl függ, hanem attól is, hogy a test tömege milyen messze helyezkedik el a forgástengelytõl. Matematikailag a tehetetlenségi nyomatékot így fejezhetjük ki:
ahol mi jelenti a test egyes tömegpontjainak tömegét, li pedig ezeknek a tömegpontoknak a forgástengelytõl mért távolságát jelenti. Ezt úgy kell érteni, hogy gondolatban felosztjuk a testet kicsiny részekre (ezek a kis tömegek már tömegpontoknak tekinthetõk), majd megvizsgáljuk, hogy ezek a tömegpontok milyen messze vannak a forgástengelytõl. Vesszük a tömegpontok tömegét, amit megszorzunk a forgástengelytõl mérhetõ távolság négyzetével. Végül összeadjuk ezeket a szorzatokat (ezt szimbolizálja a jel, amit ,,szumma' jelnek nevezünk), és így megkapjuk a tehetetlenségi nyomatékot.
A lendület-megmaradás analógiájaként fogalmazhatjuk meg a perdület-megmaradás tételét: ,,Ha egy forgó rendszerre nem hat külsõ forgatónyomaték, akkor a rendszer perdülete nem változik.' Amikor felemeljük a lábunkat, akkor ezzel megszûntetünk minden forgózsámolyra ható külsõ forgatónyomatékot, tehát ezután a forgó rendszer perdülete állandó marad. Ha a kezünket a súlyokkal kitárjuk, akkor a rendszer tehetetlenségi nyomatéka megnõ, vagyis a szögsebességének csökkennie kell, hiszen az perdület csak így maradhat állandó. Ugyanígy, ha a kezünket a súlyokkal behúzzuk, akkor a tehetetlenségi nyomatékot lecsökkentjük, vagyis a rendszer szögsebességének növekednie kell.